A mi alkotásaink
Fiatalok vagyunk és ügyesek
Legyen önbizalmatok!
Sikerült festeni egy szép képet? Lefotóztál egy gyönyörű tájat? Esetleg írtál egy verset vagy rövid történetet? Ismertesd meg mindenkivel! De ha pl kártyavárat építettél, fényképezd le gyorsan! Varrtál egy szoknyát? Azt is! Erre mind büszkék lehettek. Mindenki tehetséges valamiben. Fedezzük fel együtt miben. Hátha erre jár egy tehetségkutató és tíz év múlva a tv-ben találkozunk a műveinkkel. Hajrááááá!!!!
Ha valaki szeret újságíróskodni, keresgélni, szerkeszteni, akkor van számára egy jó kis feladatom. Mivel ez egy nyújtódi oldal szégyen, hogy ne legyen semmi a falunkról. A műveltségünkhöz tartozik, hogy tudjunk valamit arrol a helyről, ahol élünk. Járj utána a falu történelmének. Keress fel olyan személyeket akik tudnak mesélni a "régi szép időkről" . Állítsd össze szépen, fiatalosan. Nyugodtan lehet vicces is. Ha jól sikerül, előkelő hellyel jutalmazzuk az oldalon.
Kelemen Szilvia és Babos Karola vette a bátorságot és írt egy szép kis összefoglalót Nyújtódról, a történetéről, az érdekességekről. És írtak egy másik cikket is a mai fiatalokról. Sajnos nem fér ki az egész cikk az oldalra, de felteszek egy részt izelítőként, és aki el szeretné olvasni az egész művet, csak szóljon és már küldöm is emailben. A falunkról:
"A templom a gótikus korban újításon ment keresztül, s a régi románkori szentély helyett gótikus szentélyt építenek. romlásnak indlt templom javíttatását Dónáth nyújtódi birtokos vállalta, ha reformátusok lesznek. Apor Lázár mentette meg a helyzetet, s vállalta a templom javíttatását. Apor Borbála pedig földbirtokot adományozott az egyháznak. Az 18O2. évi földrengés után 1821-ben javították a templomot."
És a fiatalokról: "Rengeteg véleményt és irományt olvashatunk manapság a fiatalság züllöttségéről, neveletlenségéről. Erkölcstelen, undorító – így jellemzik manapság okos felnőttek a tizenéves korosztályt. De vizsgáljuk meg a kérdést a másik oldalról: Hogy látják magukat, korosztályukat a tinik?"
Nem is olyan régen, egy szép tavaszi délelőtt egy kis csapat útra kelt az erdőbe. Mentek, mendegéltek és hogy ne unatkozzanak felcsaptak ideiglenes költőnek. Egész jól ment nekik, ajánlom, hogy folytassák!
2010 Máj.09 Vasárnap
Kirándulás fel a hegyre
Elindultunk fel a hegyre,
Szívtuk a levegőt a begybe.
Jól éreztük magunkat a zöldben,
Henike mégis fölkerűlt az ölbe.
Martonos hégyén bömbölt a medve,
Ettől esett Tóth Norbi seggre.
Bedőnek tetszett a kert,
De nem tudta mert?
Henike ment elől,Ati meg hátul,
Mire felértünk a honajszőr is elhullt.
Henike sztrájkolt "Süssük meg a MITTYET"
Erre hánytak a többiek fittyet.
Szotyi volt az ebéd,
A többi majd elért.
Felmásztunk az antenna hegyibe
Lett is jel izibe.
De a végén haza zavart az eső,
Pedig nekünk nagyon bejött az erdö.
Szerzők: Koszti Tibi, Mojzi Árpi, Tóth Norbi, Papp Heni, Bedő Levi, Tóth Szabi, Alex, Vitályos Ati, Jakabos Bori, Dodo
Mutatok nektek egy képet! Ez az én alkotásom, én varrtam. Ez egy goblen. Erre a művemre vagyok a legbüszkébb!
Henikének volt egy olyan ötlete, hogy fényképezzük le a szép tájakot és csináljunk egy kiállítést. Ezt egy kicsit módosítottam, mivel nem nagyon van ahol kiállítani a képeket. Arra gondoltam, hogy küldjétek el emailben vagy messen a szép tájképeket, amit ti fotóztatok és majd lehet szavazni rá, hogy kinek melyik tetszik a legjobban. Így fénykép verseny lesz belőle, csak még azt nem tudom mi lesz a győztes jutalma. Erre is adhattok tippeket.
És akkor itt az első kép, Biborka fotózta 2OO7 telén. Szrintem gyönyörű
Érkeztek szebbnél szebb fényképek! Az elsőt Jakabos Orsi küldte. Nagyon szép, gratulálunk!!!
Anyuka (Papp Judit) is szeretne benevezni a tájképversenyre, készített is egy pár fotót nálunk, a környéken. Nem a leggyönyörübbek, de tetszik nekünk, mert a mi kis patakunkat ábrázolja.Nézzétek:
Mojzi Árpiról kiderült, hogy jó ember (nem mintha nem tudtuk volna, de most már semmi kétség), hiszen aki a virágot szereti az rossz ember nem lehet, és Árpi bizony szereti, még le is fotózta nekünk. Nézzétek:
Na és még egy kép beszáll a versenybe. Ezt Koszti Tibi fényképezte és küldte nekünk. Nagyon szép hely, majd egyszer élőbe is szeretnénk látni
Képzeljétek, Lukács egészen Németországból küldött képet az oldalra! Mondtam én, hogy majd az egész világ látni fogja. Ez a kép is gyönyörű, a Szent Annan készült 2OO9-ben. Köszönjük, Lukács! És várunk haza, a mi kis falunkba, itt a helyed!
Ezt a képet Jakabos Bori készítette,nagyon köszönjük neki ezt a csodálatos képet!
Ezt a verset én írtam, nem akartam "publikálni", de ezzel szeretnék példát mutatni nektek, hogy nem szabad féljünk attol, hogy megmutassuk, amit érzünk:
Csend van. Nyugalmas csend.
Csak a szívem kalapál oly hevesen.
A szívem kalapál és remél,
reméli, hogy lesz boldog még.
Boldogság! Mit is jelent?
Eldönteni lehetetlen.
Talán éltünk végső perce
gondolkodtat el egy percre.
S rájövünk, hogy észre sem vettük
s a boldogság elszállt mellettünk.
Vágyunk mind a szépre, jóra,
pénzre, drága autóra.
S míg kergessük az álmokat,
elfelejtjük önmagunkat.
Elfelejtjük azt a kislányt,
ki a földön babát vizsgál.
Megeteti, lefekteti
s altatódalt dúdol neki.
Ha lefekszik, azt álmodja,
hogy a baba mamának szólítja.
És álmában is mosolyog:
”Ne félj, kincsem, veled vagyok!”
Elfelejtjük azt a kislányt,
ki anyák napján virággal áll.
Várja anyja ébredését,
hogy átadja meglepetését.
Az ajándékot, ami nem más:
egy rajz és pár sor írás:
”Szeretünk édesanya, drága!”
S kistestvérét megölelve várja,
hogy arcához érjen édesanyja szája.
Elfelejtjük azt a kislányt,
ki nevet folyton, bármit is lát.
Örül fának, gesztenyének,
madárkának vagy lepkének.
Este nagymamával mondja:
”Vigyázz reánk, kis Jézuska!”
Elfelejtjük azt a nagylányt,
ki szerelmesen az ablakban áll.
Várja, hátha megpillantja
a fiút, ki szívét megdobogtatja.
És ha végre találkoznak,
egy forró csóktól lángra lobban
s e gyönyörű tűzben égve,
a fiú szép szemébe nézve,
őszintén és bátran mondja:
egy újabb csókért, ha kell életét adja.
Elfelejtjük, s mink marad?
Árvák leszünk, mint a Nap.
Mely, bár arany fényben ragyog,
ezt sóhajtja: „egyedül vagyok!”
Nemrég hallottam egy hangot.
Babanyelven nekem motyogott.
Mosolygott és én tudtam,
örül annak, hogy velünk van.
A tegnap varrtam, készülődtem,
hogy a családom meglepjem.
Ha kinézek az ablakon
a kék ég kacsint s rám mosolyog.
S bár gondom száz, s a fejem is fáj,
nevetek, mert szép ez a táj.
Este mielőtt lefekszek,
egy fiúval beszélgetek.
Távol van, de érzem közel,
szerelmét s csókját küldi el.
Küldi, s kéri, nézzek az égre,
rám ragyog sok csillag fénye.
Sokan vannak s milyen aprók,
de fényük egy világot beragyog.
Nincsen semmim, csak csillagok
kiknek fénye, értem ragyog.
S a szívem most még jobban dobog,
mert rájövök: boldog vagyok!