NyuFiK

Nyújtódi Fiatalok Klubja

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Eredményeink

Megnyertél egy versenyt? Légy büszke magadra! Tudja meg a világ, hogy mi is képesek vagyunk szép eredményeket elérni az élet bármely területén.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis csipet csapat. Egy esős vasárnap reggel egyet gondoltak és elindultak az erdőbe gombát szedni. Felcsomagoltak a szekerekre, felhámozták a lovakat és mentek, mendegéltek. Nemsokára meg is érkeztek az óperenciás tengeren is túlra, egész pontosan az almási rétre.Mivel hosszú volt az út, alig várták, hogy kicsomagoljanak és nekifogjanak főzőcskézni.

Sok sok pityihámozás és egy jóadag füstmérgezés után kész is volt a tokányka és lehetett meregetni. Finom volt-e?

Egyesek úgy döntöttek feláldozzák magukat és nem esznek egyebet csak szeletelt kenyérkét, hogy a kisebbeknek és gyengébbeknek jusson a főtt ételből. Így lettek az említettek a történetünk hősei.

A mese tetőpontja, legizgalmasabb pillanata az volt, amikor a kis, törékeny Andika kezében megvillant egy nagy kés és egyenesen a teste fele tartott. Mindenki felkiáltott: Andi,megvágod a hasad!!!! és gyorsan a kezüket a szemük elé kapták. Szerencsére baleset nem történt. Megúszta a kis Andi.

És mivel ez a mese "vígjáték", lássuk a vicces pillanatot: kacagott a ló, mert Csabi elaludt miközben őt simogatta, így minden nehézség nélkül megharaphatta a kezét. Ne ijedjetek meg, nem folyt vér.

Sok séta és játék után ismét megéhezett a társaság így odadobtak néhány "mittyet". De kérem, valaki nézzen a rá, mert így elégnek, és ha jól láttam annyian voltak a kirándulók, hogy még ha jól sikerül minden darab, akkor is csak egy-egy jut mindenkinek.
Miután jóllakott mindenki elindultak haza a szereplők és igaz elkapta őket az eső, de hála a ponyváknak nem áztak el a kis hősök, szárazon megúszták a kalandot.
A történet tanulsága a szülőknek szól, akik egész nap koplaltak, hogy legyen hely este a gombapaprikásnak: "Amit most megehetsz, ne halaszd holnapra, mert a gyerekeknek eszük ágába sincs nektek gombát szedni"
Néha napján egy páran összegyülünk egy közös filmezésre, ami általában nem is a filmről szól, hanem inkább a barátkozásról, szorakozásról, nagy beszélgetésekről. Pár kép, hogy mindezt elhiggyétek:
Egy óriási eredmény, amire a falunak nagyon büszkének kell lenni, az hogy a 2010-es érettségin senkit nem vágtak el a falubelieink közül. A tagok közül sikeresen érettségizett az idén Kerepeczi Krisztina, Pál Kinga és Varga Izabella. Gratulálunk lányok, nagyon ügyesek voltatok, és lássátok már vége is a sulinak,most jön csak a java! Sok sikert kívánok mindenkinek a további nagybetűs ÉLEThez és érjétek el minden álmotok!
Nem eredmény, sőt inkább kudarc, hogy így elszúrtam a szurkolást ma (2010.04.10). A csajok kicsit se hibások, és senki ne legyen úgy elkeseredve, hogy a kapufára felkösse magát, mindennek én vagyok az oka ugyanis még mielőtt kiértünk volna Nyújtódról, már akkor, úgy kifáradtam, hogy alig tudtam tovább menni, na de ez vagyok én. És az az igazság, hogy féltem, hogy ha megver az eső, mind lebetegedünk és többel üssük nyakon. Szóval bocsika srácok, de tudom, hogy nélkülünk is ügyesek voltatok, még akkor is ha nem úgy sikerült minden, ahogy terveztétek, mi itthonról büszkék vagyunk rátok!
És megcsináltuk!!! A gitárestet megszerveztük, és le is bonyolítottuk! És azt hiszem, nem csak a magam nevében mondhatom, hogy jól telt.
Először érkeztek a gitárosok: Kriszta és Timo, majd az énekesek: Bea, Anna, Bibor, Andi, Izuka, Kinga, Noémi, Szabi, Dodo, Timi, Gergely, Bori, Orsi, Ati és Árpi (ha valakit kihagytam szóljon). Jutka is benézett, énekelt velünk és gratulált az estünkhöz. Az elején a főszerepet Ivett és Ingrid vette át, de sokak bánatára (pl. Dodo) el kellett menjenek belbelni. Valahogy belelendültünk, sorra vettük a tervezett énekeket, Kriszta szólózott gitáron (a Tankcsapda - Egyszerű dal című éneket), ami mindenkinek nagyon tetszett. Majd elérkeztünk a Boldog szülinapot című dalhoz, és mivel volt ünnepeltünk is (Varga Kinga személyében), ezért nem énekeltünk feleslegesen. Ezúton is boldog szülinapot Kinga!
Nagy sikert aratott a Nyolc óra munka, a Jöjj kedvesem (ahol a bújj ide mellém részt gyakorlatba is ültettük), a Dédapám (mindenkinek a szőke dédanyám tetszett), a Vigyázz magadra fiam, a Királyi törvény (amit Szabi kérésére megismételtünk), a Valaki mondja meg (aminek Ati nem tudta a szövegét pedig vetítettük), a Jól vigyázz kicsi kéz (vigyáztak is a kicsi kezek), az Adj helyet magad mellett (nem mindenki fogadta meg ezt a tanácsot, úgy-e Andi), a Közeli helyeken, a Szent, szent a neve, a Nemcsak a húszéveseké a világ, a Ha én rózsa volnék (Bea kedvence), a Csillagok, csillagok, a Valaki mondja meg, a Csvargódal ("egy napon majd, megérkeznék hozzád, ha száz határ húzódna is közöttünk"- érzelemdús sorok, igaz Bea), a Terád vár egy szép ország (lényeg: ahová megyek, amit Árpi tudott énekelni a legjobban). Mindezeket sötétben és gyertyafénynél, forrócsokival énekeltünk. Majd befejezésképpen az Összetartozunk című dal, hiszem összetartozunk, és bármi lesz velünk, és bármennyit tévedünk, mindig megbocsájthatunk, mert egymásért vagyunk.

Plusz érdekességek az estéről:
1. Árpi: Szia Bea, hogy vagy?
      Bea: Te jól, és én?
2. Hazaindulás:
      Júlia:Felkapcsolom a külső villanyt!
      Dodo: Az is van? Milyen okos ez a törzs!
3. Ati kérdezi Krisztától: Hogy kell lefogni az A    dúrt vagy a D dúrt?
     Dodo: Ati, te egyszer tanuld meg az ABC-t!
     (Krisztának jutott eszébe)
4.Árpi kérte a gitártörést vagy húrszaggatást! Na az este nem jött össze de szombaton már igen, szerencsére a gitárnak semmi baja, de egy húr elszakadt a nagy rendrakás közepette amibe Bea és Heni is segített.

Ha még jut eszetekbe olyan, amin sokat nevettünk írjátok meg, hogy soha ne felejtsük el!
Na és jöjjön valami kép is:
Egy szép eredményről kaptam hírt a tegnap, és meg is kértem az érintett személyt, hogy írja le, hogy miről is van szó és hogy miért lett felejthetetlen élmény az a pár nap. Deszke Krisztáról van szó! Lássuk, mit írt:
"2010. március 26-27-28-án részt vettem a Kolozsváron megrendezett Aranka György Nyelv- és beszédművelő Verseny XV. országos szakaszán, amely a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumban volt megrendezve.
A verseny 3 versenyszámból állt:
1. Szép magyar beszéd
2. Édes anyanyelvünk
3. Versben bújdosó
Én a Versben bújdosóban próbáltam ki magam(kisebb, nagyobb sikerrel).
Pénteken, 26-án reggel hivatalosan megnyitották a versenyt. Utána minden versenyző előlészült a verseny írásbeli fordulójára.
Az írásbeli után volt egy kis szabadidő városnézésre, vásárlásra, sétálásra.
A pénteki délutánt az ismerkedőjátékok tették hangulatosabbá.
Szombaton, 27-én, délelőtt folyt a kategóriák szóbeli fordulója. Előző nap mindenki húzott egy sorszámot és az szerint volt a sorrend felállítva. Mivel én legelső számot(1) húztam, így én voltam az első, aki elmondta az általa kiválasztott verset. Én Kovács András Ferenc Határ, Idő, Napló című versével készültem, amit sikerült is nagyobb hibák nélkül elmondani. Miután mindenki elszavalta a versét a zsűri mindenkinek kiosztott egy másik verset, amit 10 perc alatt kellett értelmezni, kitenni a központozást és utána hibátlanul felolvasni. A szóbeli után is volt jópár óra szabadidőnk. Délután a versenykiértékelőn mindenkinek kötelező volt részt venni, mert a szervezők felhívták a figyelmünket néhány gyakori hibára. Este egy előadást nézhettek meg az érdeklődők.
Vasárnap délelőtt volt a díjkiosztó és a búcsúzkodás. Sajnos díjat nem tudtunk hazahozni, de nem voltunk az utolsók között sem, az enyém lett a 18. helyezés.
Ez a verseny felejthetetlen lett számomra, mert nagyon sok barátot szereztem, nagyon sokat tanultam(pl.: nem szabad megelégedni azzal a tudással, amivel rendelkezel, hanem törekedni kell, hogy mégtöbb dolgot elsajátíthass), és, mert rengeteg gyönyörű helyet láthattam."
Szerintem igazán büszkék lehetünk rá, és azt ajánlom vegyetek részt minél több versenyen, legyen az iskolai vagy szabadidős program, mert tényleg sok új embert ismerhettek meg és sokat tanulhattok, anélkül, hogy unatkoznátok.
Március 15. Mit jelent vajon a fiatalok számára ez a dátum? Emlékszünk még, hogy miért van a lovas felvonulás? Miért emlegetjük Gábor Áront, Kossuth Lajost és a többi nagy szabadságharcos nevét? Na de nem erről akarok írni csak próbáltam kicsit felnőttesebben felvezetni, hogy miről is lesz szó a cikkben.

Íme, így zajlott a Nyújtódiak “március 15.-éje”: Igaz kicsit megkésve, de a fiatalság szekere is elindult Kézdi fele, a főtérre, felvonulni. (És még hogy a lányok azok, akik mindig késnek, a hatás kedvéért). A befele menetel szó szerint szeles volt, de az időjárás ellenére próbáltuk az 1848-ra emlékező énekek refrénjét elénekelni több-kevesebb sikerrel. Maga a felvonulás rövidre sikeredett, de bőven elég volt egyszer látni tanáraink meglepetéstől és hitetlenkedéstől mosolyogni próbáló arcát, amint most, kivételesen ők integettek nekünk. A visszavonulás színhelye egy utcasarkon kezdődött, ahová “lepakoltuk” a lovakat. Most az egyszer irigyeltem őket, mert szerettek a szénát. Mert ugye mi nem gondoltunk a hasunkra, indulás előtt nem szendvicseket kenegettünk, hanem még egyszer-kétszer megnéztük magunkat a tükörbe, így éhen maradtunk. A férfiak bórtól és pálinkától duzzadó hassal mikor elfoglaltak helyüket a szekéren mi is melléjük telepedtünk és hazafele vettük az irányt. Mire a nyújtódi kocsmához értünk, egymást ölben szedték-vették le a szekérről a hímneműek. (Na ezért jó nőnek lenni hölgyeim!!!)

Mikor hazaértem és levettem a ló szagtól bűzlő kabátomat arra a hangom is elment a sok énekléstől, beledőltem az agyba és aludtam, reggelig aludtam. Hat így telt el ez a nap. Igazán élvezetes, vidám, bolondos nap volt, amit ezentúl remélem minden évben megismétlünk majd. (Úgy-e Szabi?)

U.i.: Jut eszembe, képzeljétek el, Lencsi (aki egy ló) annyira stresszelt ettől a naptól h egész úton ment a gyomra a sok idegességtől.
(Az összefoglalót Bíró Bea írta és szerkesztette. Nagyon-nagyon köszönjük. Reméljük, más cikkekkel is hozzájárul az oldalunkhoz)

Én azért még annyit hozzátennék, hogy nálunk, a faluban is volt ám megemlékezés. Egy rövid kis műsor, melyben Deszke Kriszta beszélt az ünnepről és Illés Ibolya és Viola szavalt gyönyörű verseket. Majd a papbácsink mondott imát a hőseinkért, (természetesen a hívekkel együtt) és befejezésképpen elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
Személy szerint remélem, hogy nem csak azért volt felejthetetlen ez a nap, hogy jól éreztétek magatokat, hanem egy kicsit megérintett a hazafiság szelleme és megértettétek, hogy mekkora áldozatot hoztak értünk is és a szabadságunkért a márciusi ifjak, akik alig voltak idősebbek nálunk. Van vajon közöttünk olyan, aki ennyit tesz a hazánkért? És nehogy azt gondoljuk, hogy már nincs szükségünk arra, hogy harcoljunk a szabadságunkért. Most is éppen úgy ki kellene álljunk magunkért, a nemzetünkért. Nagy szavak, de ez az igazság. Kívánom, hogy hőseink áldozata, ne legyen felesleges és hiábavaló! És köszönjük nekik, amit értünk tettek! (Az alábbi képeket Babos Alpár küldte. Köszönjük!)
2O1O. március 2O.-án Bíró Bea, Deszke Anna és Papp Heni német versenyen vettek részt. Nagyon jó eredményekkel tértek haza.
És ahogy igértem, itt egy kép a kórustalálkozóról.
Sikeresen lezajlott a felsőháromszéki római katolikus templomi kórusok XVI. találkozója. Ezen az eseményen a mi kis kórusunk is fellépett, Klára József kántor úr vezénylésével. A kórustagok: Deszke Anna, Deszke Kriszta, Gere Noémi, Hollanda Tekla, Papp Henrietta, Varga Izabella, Varga Kinga és Vargyasi Annamari. A fiatalok három kórusszámmal bűvölték el a közönséget, akik utólag azt nyilatkozták, hogy a csíksomlyói kegytemplom kórusa után a nyújtódi gyerekek énekeltek a legszebben. Ez eseménnyel 12 kórus emlékezett meg Ludwig van Beethovenről, aki 24O éve született. Gratulálunk mindenkinek! (Szerkesztette: Papp Heni) U.I.: Képeket ígértünk, lesznek is, csak sajnos a fényképezőgép és az adatkábel között 21O km van. Mihelyt csökken e távolság, nyomban jönnek a képek.
Egy pár éve a nyújtódi társasági élet tett egy lépést előre, a kultúrotthonunk felújítása és újra megnyitása következtében. Azóta együtt bálozunk, farsangolunk, szilveszterezünk, bulizunk. És már azt is bebizonyítottuk, hogy színészi képességeink is vannak. Na és ezt ki fedezte fel? A kedvenc óvónénink, Bíró Mónika. Köszönjük szépen ezt és minden mást neki. És én azt mondom, ne álljunk itt meg! Folytassuk a színészkedést, tanuljunk újabbnál újabb színdarabokat, hiszen ezzel tanulunk, okosodunk, játszunk, nő az önbizalmunk, másoknak mosolyt csalunk az arcára, és mindvégig együtt vagyunk és nagyon jól szórakozunk. Látjátok mennyi előnye van. Remélem egyetértetek és nemsokára színre viszünk egy remek kis darabot. Ehhez szükségünk lesz egy jó darabra, egy rendezőre, egy helyszínre (ahol próbálhatunk) és lelkes színész csemetékre. Bármelyikhez van ajánlatotok, írjátok meg e-mailben vagy messen. Várom az ötleteket!
Na és kaptam egy képet Biborkától a Sári bíró című előadásunkról, ami mi tagadás, fergetegesre sikeredett!